fáradt vagyok, elfáradtam.
Nincs kedvem játszani.
Már nincsen, kedvem ahogy ahhoz sem, hogy felkeljek reggel és újr augynabba a tükörbe nézzek, hogy ugyanazt az embert lássam, ugyanazt az ént aki nem én vagyok.

Más ember vagyok, kopott önmagam vagyok.

Unalmas, szürke göncökben, vagyok belül csupa izgalom.
De látom előre, hogy ugyanúgy kopik majd el a bőr ami a mostani alatt lapul, csupán egy új gönc a turiból, vagy valami drága puccoss helyről, beszerezve.
Egy újabb jelmez, karcsú vagy kövér éppen milyen, vagy szorít vagy túl nagy, sosem passzol velem.

Fárasztó folyton beleférni, minden reggel és este mikor nem vagyok egyedül.
Nehéz koszosan melléd bújni az ágyba, amit minden nap tisztára mosol, hófehér patyolatra és én minden neap összekoszítom, s Te minden nap tisztát húzol.
Remélve, hogy megváltozom, hogy a farkas is változik. Nem csak a szőre, lesz más színű az évek alatt, ahogy kopik, ahogy vedlik és újara nő a megtépázott csomók helyén a bőr és ritkábbak a jobb napok, a boldog bódult szerelmes órák és sokkal többet látok tisztán ahogy egyre koszosabb vagyok és gátlástalanul szeretnék tisztább lenni, ahogy egyre mélyebbre nyúlik a gát bennem, hogy tudjalak szeretni.
Már az élet rövidsége, nyújtja bennem a nappalokat ahogy érzem hogy kevesebb lesz amiből eddig több volt és több lesz amiből kevés. ahogy változnak a dolgok és a mérleg nyelve nyúlik és formálható, rugalmas massza, édes élet napjaink...

Folynak el a családi kasszába, hol egy lakás, hol egy utazás ára viszi el és változtatja kővé az édes ragadós perceket, keménycukorrá formáló elvárásokkal teli felnőttes élet utáni merengés.


MI tartja össze mindezt ?

Régi be nem teljesült vágyak, szerelmek amik kivülről tartják, támasztják fel bennem az életkedvet, csalnak vissza folyton a meztelen testükkel az életbe, mint kíváncsi gyermeket a sötét szobából, ha éjszaka a gyerekszoba ajtaja előtt egy lidérc suhan át.

de aztán  végén kiderül, hogy az egész másképp néz ki mint ahogy elképzeltem, annak idején.

Réges-régen mikor még talán nem is tudtam igazán festeni, nem is volt hozzá elég öntudatom, csak egy gyerekkori vízfesték kép az egész. Nincsenek konkrét meghatározott, vonások csak színek és alakzat nélküli céltalan egyenesek és görbék, némelyek lefutnak a papírról valahová a távoli felnőttkor homályába mutatva, ahová talán sosem jutok el.

Nagyon régen mikor még, nem volt bennem ez a törés és nem kellett máshoz igazodni, másnak megfelelni és szeretetért kuncsorogni minden egyes jobb napon, mikor volt kinél kéregetni. Magányosabb napokon a fájdalom maradt csak amit, aztán később annyira megszokik az ember, hogy később ha nincs is ok rá, csak éppen nincs mellette senki, hát ostorozza magát, ha nincs szeretet. E két dolog között felnőni, a van és a nincs hatalma, szüleim által kreált, óriások játéka, ahol én mint a Gulliver inverze, óriás csecsemők hatalmas karjai elől menekülök és süketülök meg önkéntelen ordításaiktól. Óriási terheket rónak rám hogy csörgővel és mókázással kell szórakoztatnom őket. Mert látom, hogy szenvednek, óbégatnak, magatehetetlenül akár a csecsemők.

Nem tudják elmondani, hogy mi van pedig az önkifejezés minden eszközével rendelkeznek.
Vagy csak nem merik, én tudom látom és mindig is láttam mi zajlik le köztük és bennük, de többet nem tudtam tenni, saját szüleim gyámja voltam és ők támaszkodtak is rám, legalábbis a lelkük azon részével, amelyik nem fejlődött ki sosem igazán. Tudták hogy igazam van, néha tisztán érezték és látták ők is, hogy mennyire esetlenek.

Ezért lassan meggyűlöltek, tisztán látásomért, gyakran büntetéseket kaptam és elmondták százszor és ezerszer, hogy nem vagyok jó, hogy rossz vagyok és szemét vagyok és semmi vagyok.

Szerettem volna mindig is kedvükben járni, hiszen szerettem őket, hálás voltam nekik és a mai napig a történtek ellenére is hálás vagyok azoknak az embereknek akik akkor még nem gondolkodtak és nem törődtek a felelősséggel és talán nem gyűlölték annyira magukat és egymást, hogy megfogantam, a szerelem egy valamilyen életrontó fajtájának zűrzavarában. Hálás vagyok, hogy enni adtak és nem holmi, bányász családban nőttem fel Szibéria eldugott részén, hanem itt Európa szívében. 

A mai napig érzem ezt a fölény a többi emberrel szemben, sokszor hajlamos vagyok elnyomni és úgy tenni mintha óriási súlyok nyomnák a hátamat, mint régen. 

Könnyű vagyok, bár a világ dolgaihoz még sokat kell látnom és tapasztalnom, de az emberek dolgaiban már tisztán látok mint amennyire az ember a sűrű erdőben a fák útvesztőjéből nagysokára egy tisztásra ér megkönnyebbülve néz körbe.

Egy ideje úgy érzem, hogy letelt a szolgálat és szedtem a sátorfámat, anyám rendben van stabilan éli az életét.

Apámat testvéreimre hagytam, ők gondoskodnak róla, anyámat pedig rám bízták, ez egy olyan szavak nélküli családi megállapodás volt köztünk. Hogy nagy gyermeki lélekkel megáldott szüleink terhét cipeljük ameddig kell.

Most leraktam egy panel lakás egyik földszinti lakásában, anyámmal együtt.

Laktam én is egy darabig ott, ameddig úgy éreztem szükség van rám.

Azóta keresem a helyem, keresem hogy mi lenne a következő cél.

Úgy érzem, hogy kipihentem magam a nagy munka után, meg volt a jutalom nyaralás.

De nem tudom merre tovább, a saját életemet kell élnem és élhetem is végre...

Nem kell, másokét. Most jön az igazi élet, az izgalmakkal, boldogsággal és egy kis szomorúsággal felkavart virág főzet, olyan amit csak őseink, nagyszüleink vagy talán az ő szüleik ismertek csak.

 Vidáman és hálásan tekintek vissza minden egyes percre, órára, amit Óváron töltöttem el még akkor is ha sok sérelem ért.

Szexualítás

Kb. 6 éves koromban, már a lúdasmatyi, pikáns lapot lapozgattam, mert jobban érdekelt mint a mesekönyvek.
Kivéve PomPom meséit, mert abban volt csaj is, picúr, bár csak jóval később juttot szembe, hogy ő és PomPom... szóval ki tudja.

Aztán kb. ugyanekkor Barbie babákat vetkőztettem meztelenre és és mellüket a kukimhoz érintettem.
Aztán volt hogy átjött az utcából az egyik korombeli csajszi a nővéremmel együtt és azt játszottunk hogy alkut kötünk, ha én megmutatom akkor ők is. Ekkor láttam először életemben női nemi szervet, vagyis puncit.

Egyszer az unokatesóimat figyeltem, meg létráról a fürdőszoba ablakon át....
Anyám és a tesóm nevetve néztek az ablakból. Anyám nem szidott le, de borzasztóan szégyeltem magam.
Többet nem is próbálkoztam ezzel ha jó emlékszem.

A vágy és a veszély furcsa keveréke munkált már akkor is bennem, jól eső sikerélménnyel töltött el és zihálva örömködtem ha valamelyiküket sikerült meglátnom meztelenül.
Furcsa volt, asszem apám sose tudta meg, vagy nem is tudom, csak nem szólt.

Egy másik eset mikor, mikor apám éppen munkát váltott, asszem akkor rúgták ki az ausztriai benzinkútról.
Furcsa fekete aktatáskával jár, amit rendszeresen bezárt. Úgy 15 éves lehettem kb és egyszer mikor otthagyta a folyosón a táskát, elfelejtette bezárni. Persze nekem sem kellett több és kinyitottam. Tele volt pornográf, újsággal. De durván, volt vagy 10 féle. Még a könyves polcon is találtam el eldugva egy egy szexuális tartalmú könyvet. Előszeretettel lapozgattam, pl. Jancsó Miklós Hány szerető ?  101 szerető c. könyvét. Meg mindent ami erotikus tartalmú. Szóval bújtam a könyvespolcot és ilyenkor azért találtam, sok más jellegű könyvet is amiket aztán később elolvastam.

Egyszer történt aztán, hogy apám vagy anyám hazahozott egy könyvet ami festményekről szólt és tele volt képpel. Én egyből mondtam hogy nézzük meg a Vénusz születését, talán mert csak azt ismertem és kedvében akartam járni szüleimnek. De ekkor apám leteremtett, a következő mondattal, hogy "Mit akarsz már megint szexet te gyerek ?!". Aztán ezzel meg is alapozta a bűntudatomat a szexel kapcsolatban. 
Vissza is vettem, titokban csináltam csak a Nagyszüleim garázsában, a faházban egyre többet csináltam, mert olyan bűnös dolog volt és ez agy még izgalmasabb, fokozta az élvezetet, hogy nem szabad. 

Később a suliban is elkezdődött a serdülőkor és sokan pornó újsággal, ÖKM-el mászkáltak. Na meg kézzel ráztuk fel a szódás szifont, szóval recskáztunk. Elindulta a csere kereskedelem és gyorsan ment a hír, hogy nekem is akad portékám bőven, hiszen rendszeresen vásároltam pornográf tartalmú képes újságokat.
Így történt, hogy hozzám került egy olyan újság ami ugyan képi világban nem volt durvább az eddigieknél, viszont a történetek amiket leírtak már egy kicsit szélsőségesebbek az átlagosnál. Volt benne egy sztori ami arról szól hogy egy nő meg egy férfi a kutyájával fajtalankodott. Aztán egy másik is és itt jön a lényeg, ami akko igazán meglepett, hogy egy fiatal fiú az anyjával szexelt, mindenféle módon, pl orálisan meg úgy fogalmazott az szerző, hogy bevert neki majd az anyja szájában durrant el. Természetesen megijesztett a téma először, aztán meg egyben tetszett is az akkori 15-16 éves fantáziámnak. Akkoriban eléggé féltem is hogy "bűnös" gondolataim napvilágra kerülnek, a többi fő bűnnel együtt, ami miatt a mai napig nehezen engedem el magam a testi szerelemben. Tervezgettem , hogy megszabadulok az újságtól, mert nem tudtam nagyon hová eldugni és féltem, hogy kikapok. Ezért egyszer mikor nézegettem még a szobámban, anyám egy nem várt időpontban ért haza, a munkából. Eléggé megrémültem ezért, gyorsan becsomagoltam az a A5 méretű újságot egy zokniba és kidobtam a tető ablakon. A szobám a kertre nézett, az ablakom alatt sziklakert volt, na meg egy jó öreg fűzfa. 
Az újság a sziklakert tetején érhetett földet, a zokniban. Igazából nem tudom pontosan, csak azt láttam a tetőablakon kinézve, az íróasztalomra felállva, hogy a tetőn nincsen. gondoltam hurrá, leesett és majd kiosonok mikor anyám már nem figyel és visszaviszem a faházba, fáskamrába vagy eldugom a garázsba vagy az akkori számtalan rejtekhelyeim egyikében,  a ház mögött.

Menten is le néhány óra múlva, hogy megkeresem a cuccot és elrejtem. 
De a zoknit sehol sem találtam és az újságot sem, kerestem mindenhol, de nem leltem.

Kicsit megrémültem de aztán, egy idő után beletörődtem, talán úgy gondoltam hogy az esőcsatornában ragadt.