Szóval itt vagyunk megint sok év után. 2021. március 2. 02:17

Jó lesz ha most figyelsz, magadra, aza az rám.

Szóval sokminden történt, volt hazugság meg szerelem, egyenlőség, vállás.

Annyi tervem volt, annyira meg akartam tanulni fazekasul, hogy kijavítsam a csorbát, a herendi porcelánon de a végén csak egy simán, kötsög voltam. Szerintük és szerintetek, igen mert voltatok TI meg én, meg mi de az csak idézőjeles próbaidő volt 5 évtől az örökkévalóságig.

Szóval, hogy is mondjam volt aza nap amikor elvesztetted, úgy 16 lehettél, most meg 40 vagy azt minden itt van de senki sem jött el, senki sincs itt, a régből, csak az új hívők, új egyház.

De ez most komolyan, az most nem öngyilkos szekta... de a végén persze mindenki meghal.

Annyira sajnálom, hogy nem dugtalak seggbe, meg szájba, inkább a farkammal csináltam segget a számból.

Érdekes, hogy milyen nehezen fogtam fel, hogy mennyire mérgező vagyok, mint nyílméreg béka egy lsd-s, elvonuláson. 

Hogy most, gyerekem lesz hallod, kislány, egy csoda… benne van egy nagy dobozban, majd csak a szülinapján, bonthatom ki, tökre izgatott vagyok, hogy mi lesz, nekem ez lesz az első meg neki is.

Azért kicsit félek ám, magamtól, meg a haláltól, meg attól, hogy reggel ráharapok valamire és letörik a fogam. Na de vannak körülöttem emberek, ami jó mert nem vagyok egyedül, nem kell magamba néznem, megmenekültem megint. Ráadásul egy befolyásolható nő, aki  hallgat rám miközben, lehallgat rádión, gondolati szinten, infóhoz jut még mielőtt eldönteném mi is van. Figyel, dolgozik velem, nem arra reagál amit csinálok, hanem arra amit, gondolok. Boszorkány.

Ma már nem mindig tudom merre tartok, beérem azzal, hogy nem vagyok egyedül és ezért mindent odaadtam. Most bánom ezt kicsit, mert azt a régi lyukas lelket nem kellett volna.. az úgy hiányzik, mint anyám által kidobott kinőtt cuccok, alvókák.  Kinőtem , meg már nem veszem hasznát, de mégis csak minden egyes darab jelöli az utat, a területet, térben és időben.

Vannak itt kacatok a padlásról, itt heverek a lábam előtt, de az igazi dolgok csak most jönnek…

Szóval mi lenne, ha nem lenne állapotos, akkor is itt laknátok együtt, a másik két gyermekkel ?

Akkor is ha nem esik teherbe és mikor bejelenti, pont olyan illata van, mint a Vikinek a drámáról.

Hasonló lehet a kémiai összetétel, vagy nemtom’ csak hasonlóan izzadnak, de nagyon vonzónak találtam mikor, bejelentette, hogy állapotos, itt tőlem balra az ablaknál álltunk.

Voltak egész más ötleteim, elképzelőeim, most meg olyan mintha versenyt kellene futnom az idővel, vessző futás, hogy maradjon nekem is valami… olyan hogy persze megcsinálom amit megbeszéltünk, hiszen korrekt vagy, hiper, nem vagyok egy olyan mint az a másik.. Most meg pláne, hogy tettem még a mérlegre, 3kiló 20 deka életet, ha több maradhat… úgy is elviszem és elviselem mindazt ami ezzel jár, „férfisors” ahogy egy filmbéli szülészet folyosóján elhangzik.

Vagyok-e, van-e elég kemény és választásom. Lehet-e úgy is szeretni, ha nem mindig vagy a aki szeret, hanem néha farkasbőrbe bújsz.

A kérdés, hogy miért is csinálom ezt, miért nem maradtam az eredeti tervnél ?

Lakás vásárlás, aztán még1 és még 1…

Most vehetnéd a következőt, akár azt a belvárosit… érted?

Így most ezt hogyan ? Hogyan lesz sikerélmény, ha nem azt csinálod amit elterveztél ?

Most +2 emberért felelsz, plusz van egy nő is aki nem tudja kb mit akar, és őt is irányítani kell, azt érzem van 3 gyerekem, néha és most megszületik a 4., aki megissza a levét az egésznek, ha én nem vagyok észen.

Nem ennyi emberre rendezkedtem be, pláne úgy hogy Ő nem hoz semmit anyagilag és nekem kell felhúznom a repülőgép orrát, nem beszélve arról, hogy rengeteg időmet és energiámat felemészt ez a helyzet és nem tudok előre haladni. Ők nem az én gyermekeim,  nem vagyok értük felelős.

Nem kéne házasodni sem, csak azért mert összehoztatok egy gyereket. Nem a Te gondod, hogy mit szólnak a rokonok.

Jah csak most mit csináljak velük, ugye ?

Főleg hogy már ott van a hasában a Hédi, aki hozzám is tartozik, de a másik kettő az nem anniyra.

Most azért, ne lépjek tovább, mert neki milyen kellemetlen, hogy 2 apa járkál hozzá.

De most komolyan, mi közöm ehhez ?

Semmi, és nem is lenne bajom az egésszel, de lehúz… lehetetlen haladni, előre.

Szóval miafasz ezaz az egész, ugyanaz, az alkohollal vívott harcom, mellékterméke, ja meg a magánnyal is harcolok, de mi van ha az alkohol az alap probléma és már régóta az.

és minden más csak körülötte van, vagy azért iszok, mert nem jó semmi, vagy azért mert, minden jó csak mert iszom ezért nem.

 Nem értem miért, kell túlkompenzálni az életet, hogy ..

mind1, ez most lelassít, ez a helyzet, iszonyatosan nagy koloncnak érzem, ez az igazság, hogy visszafogom magam és ennek nem lesz jó vége.

 Nem változok… voltak céljaim, például, hogy pénzem lesz és fiatal lányokat dugok, a pénzemen.

El leszek mit Marci hevesen, 3-4 lakás + nyugdíj, vállalkozás ilyesmi, de nem a jelenlegi helyzet.

Nem is tudom hogy jutottam el idáig, megint. Én nem vagyok erre képes.

Nem tudok. Én segíteni akartam, mint mindenkinek is, de nem számítottam erre, csak tettem amit szoktam.

De nekem ez nem megy, én nem az vagyok akinek látni akartok.

Valahogy vágyom erre, az életre, de a másik vonzóbb, az van hogy a szerelem elvakít, evolúciós zsákutcába visz, aztán onnan hová menjek, az utcában sétáljak fel és alá... ?!?

Az azért elég unalmas, én szeretnék élni, szép nőkkel lenni, csókolni őket aztán ágyba vinni, reggel beszélgetni, aztán lelépni.

Lekváros kenyeret enni, tejjel. Nem meghízni tőle, mert csak ilyenkor enni. Aztán koplalásra fogni, magam az ajtón kilépve, már az előszobában, elhatározva, ezen gondolkodva, nőt hátra hagyva.

Mintha az élet örökké tartana.  Nem csak a testem menne át aszkétába, hanem a lelkem is mert nem beszélnék intim viszonyban senkivel, a következő ilyen alkalomig, ami veszélyes mint a szabadtüdős merülés i jég alá.

Mi volt régebben más, miért éreztem a szabadság szelét ?

Hát azért mert nem kötött semmi.

 Talán nem is a munka, hanem ez a helyzet ami miatt rosszul érzem magam.

Amikor egyedül voltam, nyugodt voltam és nyugodt voltam, pont.

Most miért van ez ? Hát mert leírtam, hogy mit szeretnék… ez vagyok én.

Erre jön Hédi ? 

De most nem az a lényeg, hanem hogy nem vagyok Önazonos.

El kellene fogadnom, hogy én ilyen vagyok és ezt akarom és nem tudok más lenni.

Miért kéne?

Utazom, szexelek, pénzt keresek, szörfözöm..  ilyesmik, ez vagyok én..

Azt bánom, hogy most már nem lesz ilyen jó illatú, tutajos, nő akivel szerelembe esek egy pár perc után..

vagy ha lesz az majd ellene irányuló föld, föld rakéta lesz.

Milyen ember vagyok ?

Mert ez már ember, nem lehet folyton szapulni maga és címkékkel tele ragasztani, hogy így meg úgy..

valamilyen vagyok, mostanra már muszáj, hogy kialakuljon valami.

Most még le tudnék lépni és élni ahogy szeretnék akárhol, mondjuk Békéscsabán.

Igazából kb bárhol, aztán jönnének a fényképek, meg a stb… meg hogy gyere haza, vár a lányosd, meg hogy elhagytál minket.. stb.

Bűntudatkeltés ?

Forever ?

Még mindig bűntudatfogaztó vagy ?

Most mi lesz ?

Vállás, újabb, törés a gyerekek életében ?

Jön a Hédi is..

De vajon mi a helyes ?

Inkább soha ne lásson és nevelje fel más, vagy mi legyen ?

Most kell dönteni…

?

�

ez sohasem ment.

Talán mert akarom őt, mindig is akartam, csak sokkal jobban mint minden és mindenki mást.

Még a függőségeimnél is jobban karom őt.

Ő a lányom, akit el kell kísérnem, a számára hosszú, felnőtté válás útján-