kiborul a bili és akkor, borítom az asztalt
Anno emlékszem, hogy olyan alapon mentem bele, hogy segít nekem, felépülni ebből a vállásból, aztán én meg segítek neki talpraállni, perszez nem volt kimondva szóban, meg leírva sem, szóval sehogy és az lehet, hogy csak az én fejemben létezett ez az eggyeség.
Legalábbis ezzel, nyugtattam a alelkem akkor, meg hogy majd szakítok vele, nem ma majd , majd.. ilyen-olyan eseményekhez kötve.
Közvetlenül a vállásomkor indult ez a kapcsolat és azt is mondhatnám, hogy kiváltó oka volt, de nem mondom, mert már nagy, nagyon szabadulni akartam abből a kapcsolatból, baromi nyoimaszótnak érteztem. Az akkori nőm, nem volt naív, meg gyáva sem, de cserébe kisség arrogáns én most ezt nejezen írom le, többször megállok, de még fejben is nehéz kimondanom, hogy nem volt szép.
amikor megismerkedtünk akkor még olyan átlagosnak mondanám, azátán, nagyon gyorsan, megváltozott. Nem a lila kös múlt csake el hanem valóban más lett külsőre. Nekem meg, valahogy egyre inkább nem teszett, hasonlítgatni kezdet más nőkhöz. Most úgy látom innen, hogy nem a férfi választott, hanem lehet, hogy a bennem élő kisfiú. Bár akkor azzal átattam magam, hogy jó lesz ez mert stabil családi háttér, a gyerek miatt is jó ha nekem már úgy sincs, normáis családom. Meg néha voltak jó dolgok, csak amire igazán vágytam az nem volt. Persze nem a Zsuzsa tehet mindenről, sőt az elején dőlt el ez, szerintem amikor megcsókoltam először és nem volt az a de meg dugnálak érzés bennem, inkább csak olyan, hát jó ez is megvolt. pedig tudtam már akkor is , hogy ez nem az amire vágyom, de hát gondoltam ez is jó lesz valamire. Persze ha őszinte tudok lenni magammal és persze vele is akkor ez a hajó nem futott volna ki a nyílt tengerre, szerintem még a kikötőben, a hajó felkészítése és a kötelek rendezése közeben, kiléptettem volna.
Mert nem én léptem volna ki, hanem őt kellett vola kitennem, az első jel után, a saját életemből, nem pedig kilépnem más életéből.
Aztán tovább élni a sajátomat. Ehelyett elnyomtam a saját vágyaimat, aztán meg néha, volt egy-egy szelep nyitás, amikor kiengedtem a gőzt és most a megcsalásokra, berugásokra, berugásos-megcsalásokra gondolok. Ezek enyhítették a helyzetet, némileg, persze miután helyre hoztam magam, a bűntudat cunami okozta károkozásokból.
Jelenleg hasolnló a helyzet, pl. most is hasonlítgatom, a Marcsit más nőkhöz, szintén a jó nőkhöz.
Emlékszem egy jelenetre, még csak egy éve voltunk együtt és gyerekekkel mentünk, elutaztunk hétvégére, még a Hédi messze nem volt, ugye most 3 éves és mi 5 éve vagyunk együtt (kb. 2019. júniustól számítható a kezdet).
Beültön valahová ebédelni a négyesben és nagyjából mindne oké volt én játszottam az apuka szerepet. Voltak mások is az étteremben, nyár volt és hát kint ültünk. A másik asztalnál ült néhány kb. 30-as nő, pont úgy ültem hogy pár méterre átlósan ráláttam az asztalukra. Csinosak voltak, nőiesek, semmi extra csak nőnek voltak öltözve. Nyári ruha, női nyári cipő ilyesmik de semmi különös, csak ahogy lányok szuoktak öltözni nyáron. Ezzel szemben Marcsi rövidnadrág, valami unisex cipő, mittomén adias, vagy tisza egy bézik kék póló. Szóval akkor döbbentem rá talán, ha nem is először, de legtisztábban, hogy mi az amire vágyom, hogy egy NŐ legyen mellettem, ne egy idegbajos kislány, akit az idegbajos apja, egész életében hajtott, mint zinger a varrógéprt és mopst nem tud leállni. Vagy egy nőissébéen sérült nő, aki folyton azon stresszel, hogy nem elég jó, meg hogy biztos vele van baj, meg megkérdezi nap egyszer, hogy haragszom-e rá, ha csak másképp viselkedem, persze ez nem mindig alaptalan, de akkor is, arra kényszerít, hogy vlahogy viselkedjek, nem ahogy akarok, hanem úgy hogy Őt ne bántsam meg, az Ő kereteit ne lépjem túl, tényelg néha olyan mintha mozgássérült lenne és úgy kellen tennem, mintha nem lenne az.
Szóval terhelt ez a kapcsolat is és őszintén sajnálom a Hédit, hogy ide kellett születnie. Most már baromira bánom, hogy nem vitoprláztam vissza a hajóval a kikötőbe, miokor úgy éreztem, hogy vissza kell menni, mert megsajnáltam őket, ez az igazság, volt ag pont ahol megsajnáltam a Zsuzsát is és a Marcsit is. Ezt érzem és hogy ezért elárendeltem magama az Ő érzéseiknek, az Ő korátaiknak magam. Gyáva voltam, nem tudtam nemet mondani, pedig mindenkinek jobb lett volna.
Tegnap láttam, egy szép nőt, de nem szőke plázacica volt, meg 100 -as szilikon mell, meg semmi ilyen szélsőség, csak úgy egszerűen tetszett. A lényeg, hogy ilyenkor felerősödik bennem, hogy milrt is vagyok itt, ha ez nem jó nekem, ha egy olyan nőre vágyom, aki nőies, nóies ruhákat hord, nem pedig férfinak öltözik, valami sérülés miatt, vagy mert egyszerúen csak ilyen.
Az életem, többi területén, például a munkában is érzem, hogy visszatart ez az egész.
A hétvégén, volt egy eset, hogy eg régi haverom aki egyébként hasonlóan rosszul kötődik mint én, rám írt, hogy a notebookját nézzem meg valamikor és hogy odaadná. Évek óta nem találkoztam vele, pedig ott lakik néhány ami háztömbnyre kb. 200 m, de ez most mind1 is. Írtam neki, hogy lent vagyok a játszótéren, a gyerekkel, hoza le, mondta hogy oké. Ekkor még egyedül voltam a Hédivel, aki biciklizett. Közben megjött a Marcsi is és ezért úgy döntöttem, hogy akkor odamegyek notebookért, a ház bejáratához, ahol a haverom lakik, mert valahogy szégyeltem elpőtte a Marcsit, meg ezt a helyzetet amiben vagyok, mert ő régről ismer és ismeri nagyjából milyen vagyok. És ugyanezt érzem az egész életemben , hogy azért nem halad előre a munkám sem, azért kerülöm az embereket, mert szégyenlem magam. Mostanában egyre többdzör eszembe jut,hajnalban, hogy nem avgyok jó helyen, nem azt az életet éelm amit szeretnék, a hanem kényszerűség tart itt. Az hogy úgy érzem, nem tudok mást tenni, a Marcsival sem tudok miről beszáélgetni, egyszerűen túl régóta zavar, hogy valahogy nincs benne meg, vagy csak én nem találom a NŐT.
Úgy érzem, ezt nem mondhatom el neki mert akkor az a végét jelentené, a Hédinek meg nem akarok fájdalmat okozni ilyen korán.
Az a tervem, hogy megépül a ház és én nem fogok ott lakni, de persze ezt sem tudom majd betartani, mert szoás szerint elsodornak az események és megint megy minden tovább.
Miért nem kelhetek egyszer fel úgy reggel, hogy nem az az első gondoltaom, hogy faszom ár megint indul, kibaszott retkes kurva nap, amikor helyt kell állnom és el kell jétszanom, hogy milyen fiszi-fasza minden és ne úgy készüljek az estére, hogy 9 ig ki kell bírnom amíg a Hédi elalszik aztán, minél előbb el akarok aludni, mert akkor éjszaka nem basztat senki. merg a Marcsival sem kell jópofiznom. Legszívesebben elküldeném a picsába, hogy rendetlen, meg nem bír úgy csinálni mint egy átklagos nő, és miért kell nekem magamra válalnom, egy csomó plusz dolgot, ami nem az én ügyem lenn, néha úgy érzem hogy a saját gyerekeivel sem bír és nekem kell őket is helyre raknom, holott meg szerintem az lenne oké, hogy ő teszi helyre őket és én maximum segítséget kérhet, meg iylemi. De hogy nekem kell kiabálnom velük, meg szigorúnak lennem, meg rendre tanítanom, meg hogy ebédkor kést is használunk, meg nem iszunk a óból... nagyon sokmindent elnyomtam, mert ugye Marcs egy bántalmazó kapcsolatbaól jön, ahol sokat bántotték és hát én nem akarom őt bánatani, semmiylen módon, de komolyan már nagyon tele vana tököm ezzel. Ha mondok neki valamit akkor sírdogál, ha nem mondok semmit akkor azért sír és hibáa mindim neki, hogy ne vonuljon el sírni, hanem inkább akkor sírjona vállamon, azt nem.
Midezt úgy, hogy az elején megbeszéltük, hogy nem söprünk mindent a szőnyeg alá, ahogy szüleink tették és ez úgy néz kji, hogy nem sikerült. Ha bármit mosntam akkor azt kritikának vette, meg elvonult megsértődött, aztán inkább nem mondtam már, ha Ő mondtott valamit akkor szerinte én is rosszul regaáltam.
Sokszor mondtam neki, hogy menjen dolgozzon az önismereten, drámára, pszichológushoz, de semmi. Egyszer kiborul a bili és akkor, borítom az asztalt, ahogy ez lenni szokott a jó Magyar családoknál. Aztán vállás, meg a többi szar. van erre egy mondás, így szól "Ha meg kell baszódni, akkor meg kell baszódni".
Ők ugye csornán laktak, kölcsön lakásban, ami elég szarul nézett ki belülről, de egyébként rendbe volt, csak elkezdték felújítani, a tulajdonos, de aztán félbe maradt. Félig lehúzott tapéta, ez egyik szobában, ablakcsere után, nem volt kifestve, csak glettelve, szóval elég lehangoló volt. Viszint vol valami bája, annak a régi polgáti lakásnak, volt egy régi erkény, ilyen fém vázas, drótos üveggel és egy régi ház tűzfalára nézett, ott sokszor néztem ki bámultam a semmit gondolkodva az életen. Gyógyulni voltam ott.
Hetente néhányszor jártam oda. Már akkor gyanús volt, hogy erendetlen, amivel tisztában volt és szégylete is, meg küzde vele a mai napig. Volt egy hátsó szoba amit nem nagyon használtak, ilyen tároló szoba volt, mindent ott tároltak ami nem kellett éppen, de kidobni nem akarták. Szóval ilyen kupi szoba. Egy régi szar kanapén aludt a gyerekek szomszédságában, amin mindig fájt a háta. Ezért rábeszéltem hogy vegyen már egy ágyat, ezt a kanapét meg dobju ki, vagy adjuk oda valkinek akinek jó lesz, mittomén pincébe avagy akérmire. Rábeszéltem, vett ágyat, segítettem elvitték a kanapét azt én intéztem, aztén kipakoltunk a hátsó szobából, átrendeztük rendbe hoztuk végre volt mnormáis élettér. Nemsokkal utána kitalálta, hogy Győrbe költözik, de úgy érzem, hogy az én nyomásomra, mivel érzékeltettem vele, hogy szerintem ez így balfaszság amit csinál. hogy elpazarolja z idejét. Egy cégnél dolgozott kevés pénzért, ahol nem becsülték meg. Segíttem neki albérletet kereseni, többet megnéztünk együtt. Mikor talát akkor a közelemben talált, kb gyalog 3 percre tőlem. Ekkor azért felcsillant bennem a remény, hogy mégsem balfasz, mégis van benne élet.
Nekiálltaunk átköltöztetni, eközben újabb csalódások értek, mikor kiderül, hogy téynleg mekkora rendetlenség, meg kidobatlan cuccok voltak, nagyot csalódtam akkor benne, hogy én nem ezt vártam egy nőtől.