zs - elgondolkozásai...a zéletrõl

2008\02\03

Na ma megint pöcs voltam, sok szép lány volt sokféle, tényleg sokféle...

de nem léptem semmit. csak hallgattam mint a fák, ültem mit tök, nha mégcsak nem is mosolyogtam.

 

CNéztem a szemükbe, néha egész méllyen néha, pedig csak egy futó pilantás kaptam el.

Vártam a bíztatást, csak rgy kis szikrát , ogy igen ehet,  lehet, érdemes próbálkozni.

D enem volt ilyen sőt,  inkáb úgy éreztem a az ellenkezője volt ennek. Nemto lehet nem bennem van a hiba, vagy ah még is akkor annyira mélyen beivódott hogy már szinte alaptermészetemmé vált, alaptermészetté amit nem lehet soha megváltoztatni. Természetesen megvan annak is a lehetősége hogy velemszületett hiba ez az általam gyávaságnak nevezett tulajdonképpeni önbizalomhilyányos tünet, ami végig kísér egész eddigi éeteme, ami  az itt megjelent írásaimban is gyakran feltűnik illetve kitűnk néha.

 

Számomra örök a kérdés és tudom hogy sosem lesz igazi vélasz annak ellenére hogy válasz mindig van, mindig megkapjuk a legőszintébb választ, hisz kérni sem kell.

ezt a választ az élet adja meg..,,

 

na mind1 szóval ez is egy olyan folyt köv lesz....

aminek vagy lesz vagy nem....

folytatása. 

 

 

2007\11\04

Nem jók a nappalok.

Ne mszeretem  őket.

Jobban szeretem az éjszakát de főleg az estét, amikor már minden elcsendesedik.

Az én világom, talán mert már este mindenki jobban elfogadja a másikat, tlán mert már mindenki óvatosabb.

Több a lehetőség ha sötét van,nappal jó vagyok mert muszáj de este ha ár sötét van és főleg ha már elkezdődik az éjszaka, bármit megthetek...

Ha erre gondolok akkor egyből a boldogság fut át a testeme, amolyan boldog remgegés, de nem nevetek csak egy rövidke huvut mosoly vilam aztán írok tovább.

Úgy érzem az éjszaka és velejárója a sötétség szabaddá tesz. Olyan mindha valami küldetés félét teljesítenék az éjszaka leple alatt.

Elindulok olyan határozottan mintha parancsot hajtanék végre, de még nem tudom mit fogok tenni, csak érzem, az ösztöneim súgják, menni kell.

Szeretek megbújni sötét parkokban és figyelni másokat, hallgatni hogy másoknak hogyan működik az élet.

Ez néha olyan félelmetes tud lenni bújkálni bokrok között és nézni a bűnözést, stricik és kurvák között elvegyülni.

Olyan semegesnek érzem megama, olyan egyedülállónak akin nem fog az idő, nem is ugyanabban az életben mozgok, cak a tér ugyanaz.

Idegen vagyok  közöttük, csak megfigyelem őket, nem tudom időnként ezk a furcsa érzések keringnek bennem, mindig eltávolodnak tudatomtól aztán vissza .

Régóta figyelem az embereket, már kicsigyerekkorom óta. Úy érzem tovább kell állnom, hogy más kultúrák emberi lényeit is megismerjem, tanulmányozzam őket.

Ez egy önző tudomány, jó néhány igaz bartátságot felemésztett már, és néhány hetero kapcsolatot is.

Már nem kell sokat várnom illetve ugye ez csak az álca, tulajdonképpen nem saját akaratomból vagyok még itt minden más csak külsőség.

Még úgy érzem nem vagyok teljesen készen már nem sok hiányzik talán  nincs is egy év, aztán megyek.

A kérdés ami örök, hogy kinek adom tovább a tapasztalataimat?

Most elfáradtam...

le kell feküdnöm kicsit... 

 

 

2007\08\21

Nem eccerű

Ma ismét elgondolkodtam, mennyire nehéz is, tartanom magam ahhoz amit korábban elhatároztam...

Nem eccerű.. nah...

 

főleg ha kicsit kizökkensz, akko má burul minden...

Ez nem frankó, jah meg fárasztó is.

Meg közben az a sok kudarc, meg próbálkozás...

Illetve sok becsapás, önbecsapás, amikor a képzelet és a vlósággal összemosódik, és sosem derül ki mi volt az igazság..

Ha egyáltalán volt az egésznek értelme. 

 folyt köv. ..... (asszem)

 

 

 

 

2007\08\16

Nah.

Ma találkoztam vele....

Anitának hívják, dolgozni voltam nála, szép alakja volt + ilyesmi de nem is nagyon figyeltem fel rá, csak jött magától minden.

 

Biztosan idősebb pár évvel "éntűlem" de nem zavart.

Jókat beszélgettünk, mikor ránéztem szinte mindig mosolygott és nagyon jól elbeszélgettünk.

Nemtom van e embere, csak annyit tudtam belőle kiszedni, hogy nincs gyereke, de azt is csak óvatosan. 

A kezein nem volt gyűrű, de lehet hogy csak nem hordja napközben otthon. 

 

Kb 3-4 órát voltam nála, érezni lehetett folyamatosan, hogy valami van a levegőben, de  aztán lehet h. ő mindig ilyen.

Lekísért mikor befejeztem a munkát, olyan fura volt az egész mintha nem akartunk volna elválni egymástól, de még is aztán.

 

Holnap megyek hozzá, megint, ugyanis elfelejtettem kiszámlázni neki valamit és le kell vele rendeznem. 

Tényleg tökre elfelejtettem, azért fárasztó volt az egész.

De érdekes, hogy nem kelett megjátszanom magam olyan természetes volt minden, 

 

Talán holnap meg kéne neki mondanom hogy vonzódom hozzá, végülis mit veszíthetek. 

Illetve dehogy, inkább el kéne hívnom valahova, enni vagy ilyesmi, az ugyis ugyanaz asszem.

Ha nemgyön akko sincsen semmise.

 

De elgyön szerintem asszem , max akko nem havan barátja vagy lexbikus vagy ilyesmi.

Há jóvan maj kiderül. 

Azt volt még furcsa, hogy végig ott volt velem, mintha muszáj lett volna, ott támaszkodott az íróasztalon, aztán mikor járt egyet akkor mindig megigazította a miniszoknyáját, édesenn lehúzta.

hihh...

gondoltam (és ilyenkor heteroszexuális gondolataim támadtak amit nem írok le ide.)...

szal ennyi volt ma, jó volt, dumálni.

 

Jó lenne mást is csinálni, már végre valakivel valahol.

Asszem érezném, hogy élek, vagy ilyesmi.

Hogy vagyok férfi. 

 

 

 

 

 


 

2007\08\14

Lányos témák ???

 

Nem szeretnek....

 

Hát ez van mondom mindig magamnak,

nem szeretnek... a nők, a lányok a csajok, a csibék, a luvnyák, a cicák, a bigék, a bőrök...   

se a csúnyák, se a szépek, se a kövérek, se a vékonyak, se a nagymellűek, sem a filigrán  lányok.....

Eddig sokat szomorkodtam e miatt...

nah de most  úgydöntöttem ennek vége és megküzdök az élettel, megváltom a világot.

Renben gondoltam bármi is legyen az ára, megoldom, hogy népszerűbb legyek a lányoknál.

Elkezdtem Sportolni aktívan, hogy erős legyek és izmos, az biztos bejön  sok lánynak ... nos illetve legyünk őszinték ez ma már alap....

Jó de semmi gond, de mi kell még ..... 

 

Mi határozza meg, hogy mikor jössz be egy lánynak és mikor nem, persze vannak erre módszerek, alap türvények mega sok átlagos lúzernek való dolog.

De úgy hódítani, hogy közben nem adod le teljesen a büszkeségedet, nos az aszzem már nehezebb.

Szerintem igazi férfivé kell vállni, ha kell meg kell hasadni érte de muszáj. A legnehezebb az , hogy az ember nem tudja hogyviselkedik 1 igazi férfi akkor aztán nagyon nehéz, monnyuk ha van a pád akkor nincs olyan nagy gond mert akkor kb lemásolod, persze csak akkorha éppen nem egy puhapöcs. Nos akkor ugynott vagyunk.

 

Lényeg a lényeg szerintem alap szabály, hogy az embernek be kéne kerülni olyan társaágba ahol zömében nők vannak, ez relatíve eccerű munka, de ittehhez sok türelem kell és férfivé nem vállunk ezáltal. Apropó férfivé vállás, nos ennek dupla jelentősége is van, ugyanis ha férfivé leszünk akkor nem csak nőt szerzünk könnyen hanem akkor, a társadalom elismert tagjaivá vállunk, egy "férfi" ha feltűnik bárhol akkor annak ott jelentősége van, jelentősége kell hogy legyen. Mindenki érzi, éreznie kell, hogy célja van itt és most, remegnek akár amikor az oroszlán vadászik, nem tudják ki lesz az áldozat de előre tudják hogy bármikor kénytelenek megadni magukat. 

Nos igen ez elég jesztően hangzik de bárhogy is nézzük ez imígy megy.

Ha valakai azt mondja, hogy ez nem igaz vagy kételkedik...

akkor csak zsákmány lehet, vagy maradékot evő.....

Valaki egész életében maradékevő marad.

Nincs ezzel semmi baj hiszen szükség van rájuk is, hiszen nem lehet mindenki vezérhím.

 

Nos én nemtom mi vagyok néha asszem vagy azt akarom hinni én vagyok a természettudós a kamerával, és kívülről nézem, néha irigykedve, néha pedig boldogan.

Szóval nem vagyok se vadász se, hiéna Zs vagyok.

 

De lasssan döntenem kell, de asszem vadász egyéniség vagyok...

 

vagy mindenki ezt hiszi??

 

Milyen érdekes lenne ha egy természetfilmben egy  oroszlán vadászna áldozatára és a kívülálló megfigyelő modjuk beugrana és ő is elkezdene harcolni a zsákmányért...

szerintem megindító lenne... most képzeltem el, hihetetlen micsoda gondolatokat ébresztett bennem.

A másik dolog ami kapásból eszembe jutott, hogy ez elég veszélyes, nos az... és sajna ez az életben sincs másként.

Az a legnagyobb problémám, hogyha egyszer oroszlánná változom utána már nemnagyon van visszaút és akkor forevör az maradok,

továbbá nem eshetek ki a szerepemből,

illetve dehogynem?

 

szal

még mindig nemtom miért nem csípnek a lányok és asse tom mi kell nékik.....

jó lenne tudni eztet...

 

de tudok jobbat majd kitapasztalom, 1-2 "pofont" még csak elbírok.... 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

2007\08\14

Most csend van...

Most csend van mégis kiabáltok,deminekk !?

 

Kicsit maradjon mindenki csendben.

 Az kiabál akinek a háza ég.... 

 Mégis kiabálunk.

 

Ajjaj ezt nem kéne, mindig hazudni és várni, hogy majd ugyse derül ki, aztán később + pont leszarjuk kiderül-e.

Csalunk, lopunk, hazudunk, megcsalunk, kizsarolunk aztán elintézzük magunkban egy kis:  más is így csinálja, meg hát csak így tudtam megoldnai, de amúgy én egy rendes ember vagyok, csak nehéz ez az élet. Asszem én is így szoktam és ettől milyen ember vagyok? Átlagos ember, vagy egy önző ember? Egyáltalán ki önző és ki nem, honnan kezdődik ma a másokat leszarás, alázás, hol a határ ? Mi számít manapság rossz cselekedetnek,  amit tényleg nem szabadna meglépni, vagy tényleg nincs más megoldás? Csalni lopni, hazudni kell? 

 

 

 

süti beállítások módosítása