Már megint elmentél és az eső is esik..
csupa mély borongós dolog jut eszembe és az hogy nem ragyogsz
itt már a közelemben, nem piszkálsz sugaraiddal,
nem vibrálsz körbe minden pillanatomban
és nem hagyod, hogy sötét barlangok mélyén keressem a reményt.
megpróbáltad...
Megpróbáltuk de mindenki csak magán segíthet, jön a válasz...
... a kérdésre ami csak most merül fel bennem és mint fuldoklót kit utoljára még feldob a víz, hogy
lássa még egyszer a napfényt
úgy én is utószor látlak még fényleni,
mintha a természet hagyná, hogy elbúcsúzzon végleg, testemtől az érzés,
még itt tartja a gyász miközben remegve fogja fel, hogy már nem vagy velem,
csak egy kérdőjel marad utánad, egy mondat végén...
...egy kérdés
amire te voltál az igazi válasz.
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://zseee.blog.hu/api/trackback/id/tr376907575
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.